Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kérdések - Válaszok: Örökkévalóság - halál

2008.01.04

Kép Kérdés: Sokszor úgyérzem, hogy én nemtudok dűlőre jutni a halál gondolatával vagy a halállal mint gyökeres változással. Lehet, hogy a szellemem túl éretlen? Vagy túl önző vagyok?Annnyira szeretem a családomat például, hogy nem tudom elképzelni az életem nélkülük.

Válasz: Kedves Sólyom77!
Elveszíteni csak azt lehet, ami a tied volt. Itt a földi létben közös helyre születhetünk le, talán közös családba, barátságokat, szerelmeket szövögetünk. Azt hisszük a megélt fizikai kapcsolat, a látvány, a közös élet az, ami létezik csakis és kizárólag, és ez adja meg a boldogságot. Gyakran felejtkezünk el arról, hogy valójában mindennel és mindenkivel egyek vagyunk. Minden egyes ember, minden állat, növény, egy közös forrás egyetlen cseppje. Soha nem tudun elvállni egymástól, csak érzékelésünk kapuit csukjuk be az örökkévalóság azon néhány pillanatára, melyet földi létnek nevezünk. Bárkit, akit elveszni hiszünk itt, megtaláljuk, hiszen valójában sosem válunk el.

Aki egyszer saját tapasztalatra tett szert a szellemvilág létével kapcsolatban, az már itt a földön is teljes bizonyossággal tudhatja ezt.
Valakinek a hiányától csak az ego tud szenvedni, mert ekkor önmagát sajnálja. Az ego az, aki ilyenkor nem kapja meg a másik lénytől a kellő figyelmet, dícséretet, együttlétet. Ha szeretünk valakit, akkor a szeretet bennünk van, függetlenül attól, hogy a szeretett lény jelen van-e, vagy nincs. Örömet ad a léte, a tudat, hogy ismerem, hogy egy vagyok vele, akkor is, ha épp a világ másik végén, vagy épp egy másik létsíkon tartózkodik. Ezért is a legcsodálatosabb ajándéka Istennek a szeretet és a szerelem érzése. Ez egy olyan biztosítókötél, amit nem tudunk elvágni, kioldani, máshová kötni a végét. Nem tudjuk befolyásolni. A szerelem jön és elsöpör minden gátat, gátlást, nem tudjuk irányításunk alá vonni, üzletet csinálni belőle, előhívni ha az az érdekünk és eltenni a polcra, ha nincs rá szükségünk. Ez egy olyan vezérfonal, melynek mentén mindig megtapasztalhatjuk itt a földön azt az érzést, amit akkor veszítettünk el, amikor fizikai létsíkba lépve elveszítettük a közvetlen kapcsolatot Istennel. De ez a szeretet mindig bennünk marad, és egy másik lény iránti szeretet emlékeztet erre bennünket. Ha tehát tudod, hogy a másik ember iránti szeretetedben ez a saját magadban meglévő szeretet tükröződik vissza, akkor azt is tudod, hogy ez a tükör mindig létezik, attól függetlenül, hogy épp belenézel-e vagy sem. Tudod, hogy még rengeteg más tükör is létezik, csak bele kell nézned.

És Te akkor maradsz a másik ember számára továbbra is tükör, ha nem a hiányát éled meg, hanem kifényesíted magad, hogy visszaragyoghasd fényét, ha bármikor, bármely létsíkról letekint Reád. A fényességet pedig a használat során tudod megőrizni. Minél több másik ember fényét ragyogod vissza, annál fényesebb leszel Te magad is. Az örökkévalóság nem más, mint egymás fényének visszatükrözésével, ragyogó szikrák, fénysugarak egymás közötti adogagatásából kialakuló csodás tüzijáték.
Ebben a tüzijátékban ökökkön örökké ott vagy Te, és az is, akiről azt hiszed most, hogy elveszítetted.
Szeretettel: Hella

Forrás: Kovács Magyar András ( Táltos Iskola) honlapja: http://forum.szellemvilag.hu