Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spirituális ego vagy józan ész

2008.02.15

Kép Minden ember egy vággyal születik a Földre. A vágy, hogy boldogságban, szépségben, örömökben gazdag, élménydús életet éljen.
Isten, amikor megalkot egy szellemi lényt, megadja neki a teljes szabadságot, a végtelen lehetőséget, hogy olyanná váljon, amilyenné csak akar.

Egy ragyogó, tökéletesen csiszolt gyémánttá, mely minden létdimenzióban más-más, akár végtelen színű fénykombinációban képes csillogni.
A fizikai világban azonban gyakran elveszítjük azt a képességünket, hogy meglássuk magunkban és másokban is ezt a ragyogást.
A vágy iránta azonban olyan erős és mély, hogy ha nem találjuk meg, akkor egy életen át keressük.
Tanulunk, kutatunk.
A keresés során azonban néha türelmetlenek vagyunk.
Néha az ego vágyai, akarata elhomályosítja látásunk.

A vágy bennünk a szépre, a jóra oly erős, hogy akár éveken, életeken át is képesek vagyunk követni egy hamis csillogást, egy illúziót.
Ha pedig nem találunk semmilyen csillogást, hát teremtünk magunknak.

Keresünk embereket, akikben hihetünk.

Hogy miért fontos a mai világban erről beszélni?
Nos, ma a kereső ember életébe ezrével tolakodnak be a varázslók, boszorkányok, mágusok, Istennők, papnők, angyalokkal gyógyítók, léleklátók, rontáslevevők, szellemirtók, parapszichológusok, spirituális válaszadók, stb.
Az ezoterikus irodalom skálája oly széles, hogy bárki találhat egyéni ízlésének, lelkivilágának megfelelő technikát, irányzatot, hitvilágot. Néhány kattintás a számítógépen, és a világ valaha létezett vallásának istenei, szellemlényei, gondolkodási rendszere mind hozzáférhetővé válnak. Aki pedig rendelkezik egy minimális fantáziával, az akár saját illúzióvilágot, saját hitet és saját vallási rendszert is létrehozhat. Ha pedig némi karizmatikus ereje is van, akkor akár néhány száz fős hivő gyülekezetet is megtéríthet azzal, hogy csak ő látja az igazságot, ő Isten kiválasztottja, ő az a különleges lény, aki a megváltást osztogathatja. Egy amerikai felmérés szerint, nincs olyan valóságtól elrugaszkodott, kitalált hitrendszer, ami köré ne lehetnek legalább 500 embert megtéríteni.
És nincs is ezzel semmi baj.
Egyetértek azzal a gondolattal, amit A. J. Christian -tól  hallottam először, mely szerint, „Hamis próféta nem létezik”. Aki ugyanis hisz abban, amit hirdet, annak ez egy fontos tapasztalás, egy élmény, ami életei során továbbsegíti a fejlődésben. Aki hallgatja és hisz benne, az pedig a hívő szerepéből fog tanulni és továbblépni. Aki pedig nem hisz abban, amit hirdet, az nem próféta, csak csaló, de ebben az esetben a csalásának következményeiből fog tanulni.

Az is igaz, hogy sok ember NEM azért megy el léleklátóhoz, spirituális válaszadóhoz, angyalterápiára, stb. mert kíváncsi arra, amit ott mondanak neki. Amikor elmegy egy ilyen helyre, már nagyon is „tudja”, hogy Ő különleges, hogy kiválasztott, hogy egy világmegváltó üzenettel jött a Földre.
Addigra Ő már „lát”, tapasztal dolgokat, beszélget angyalokkal, személyes haverságban van valamelyik szenttel, angyallal, vagy Istennel. Csupán megerősítést keres. Így, ha pechére egy olyan emberrel találkozik, aki racionális érvekkel próbálja meg visszaterelni a valóságba, akkor elégedetlen lesz, nem fogadja el a kapott választ. Más embert keres, és addig megy, míg olyat nem talál, aki igazat ad neki, aki kiszolgálja ha kell a téveszméit.

Egy igazán sikeres hit-guru tisztában van ezzel, és bárki bármilyen téveszmével is keresi fel, helyesel neki, hiszen így az illető jól érzi magát az adott szituációban, megerősítést nyer, és szívesen jön és fizet legközelebb is.
Közülük is sokan nem rosszindulatból, vagy önzésből teszik mindezt. Meg vannak győződve arról, hogy ezzel segítenek az embereknek, hogy különleges küldetést teljesítenek. Az emberi ego már csak ilyen. Az egyik fontos energiaforrása a különlegesség, a kiválasztottság érzése.
És segítenek is. Vannak, akiknek erre van szükségük. A megerősítés, az önmagába vetett hit hozzásegíthet bárkit ahhoz, hogy letegye kisebbrendűségi érzését, a vallásából származó bűntudatát, és sokakat elindít a megbocsátás útján.

Vannak, akik tanfolyamokat látogatnak rendszeresen, mert itt lehetőségük lehet felszólalni. Elmondani, hogy mennyire egyetértenek az előadóval, és ők is pont így látják, ők is ilyen csodás élményeket kaptak. Az ego így kapja meg a vágyott figyelem-energiát.
Igen. Akiben nincs elég önbizalom vagy tudás az önálló gondolatokhoz, az elmegy más befutott emberhez, mert attól érzi többnek magát, hogy egy híres ember is úgy gondolkodik, ahogy ő.

Gyakran beszélgettem emberekkel, akik egy-egy tanfolyam után úgy nyilatkoztak, hogy ők ezt már mind tudták, és ösztönösen így csinálták, csak arra jöttek rá az előadáson, hogy ezt mások milyen különleges dolognak mondják, pedig számukra teljesen hétköznapi dolog.

Volt alkalmam részt venni olyan tanfolyamon is, ahol az előadó azzal „öregbítette” saját hírnevét, hogy egy nála sokkalta ismertebb emberről közölt olyan adatokat, amiket természetesen csak ő tud. Csak ő az, aki valóban lát, aki felismerte a másik rejtett arcát.
Csak Ő képes arra, hogy a másik által művelt fekete mágiát felismerje, hiába álcázza az illető. Ráadásul az ő ereje akkora, hogy még a „nagy ember” hatalmát is le tudja győzni. Az ő spirituális egója így hízeleg.

Az ezoterika világában viszonylag könnyű a kezdő emberek szemében nagytudású gurunak feltűnni.
Itt nincsenek mindenki által megkérdőjelezhetetlenül elfogadott döntőbírók.
Bárki, bárkinek a tekintélyét kétségbe vonhatja, mondván, hogy ő többet lát.
Bárki rámondhatja a másikra, hogy ő látja, hogy még nincs teljesen nyitva a másik ember harmadik szeme, ezért téved.

Egy másik tényező a lustaság.
Igen, a valóság gyakran sokkal kellemetlenebb, mint az illúzió.

Mennyivel könnyebb hinni abban, hogy majd a mester, vagy más felsőbbrendű lény meggyógyít, megmondja mit kell tennem, megmondja mi a tuti, én nekem csak be kell tartanom az ő utasításait és minden rendben lesz, egycsapásra megoldódik minden problémám. 

 

Mennyivel könnyebb elhinni egy léleklátónak, hogy a szomszéd küldött ránk rontást és azért lettünk gyomorbajosak, és nem azért, mert már húsz éve nem tudjuk megbocsátani a sógornak, hogy egyszer csak a bal szemével nézett ránk és nem mind a kettővel.

De Te, Kedves Olvasóm, ha eljutottál idáig a szövegben, akkor valószínű, hogy már ennél többre vágysz.

Talán már el szeretnél szakadni az illúzióktól, és a VALÓSÁGOT keresed. Talán már megértetted, hogy bármit is képzelünk mi emberek itt a Földön Istenről és az általa teremtett világról, a Valóság annál csak milliószorta szebb és gazdagabb lehet.

Te talán már szeretnéd elkerülni, hogy bárkinek bármit elhiggy. Tisztában vagy azonban azzal, hogy valóban létezik egy „magasabb dimenzió”, egy szellemvilág, amibe valóban képes belelátni egy földi életet élő is.

Hogyan lehet akkor hát különbséget tenni az illúzió és a valóság között?

Aki felteszi magában ezt a kérdést, az már eljutott oda, hogy nem önmagát akarja becsapni, hanem valóban a megismerésre törekszik. Az már nem fél attól, hogy racionális érveket is meghallgasson.

És itt a hangsúly, az IS szón van.

Csak racionális gondolkodással nem lehet megismerni a világot, csak azt a részét, amely racionális.

Csak transzcendens gondolkodással nem lehet megismerni a Valóságot, csak azt a részét ami transzcendens.

Mindkettőnek azonban a tapasztalás és a tudatos figyelés az alapja.

Nem racionális vagy spirituális, vagy más gondolkodásmód között kell választanunk, nem döntenünk, hogy kinek hiszünk és kinek nem, hanem megélni önmagunk.

Ha a fenti példákból megértetted azt, hogy az ego igenis képes becsapni és félrevezetni az embert, akkor már képes vagy arra, hogy egy-egy emberrel beszélgetve, odafigyelj erre.

Ha figyelsz, egyszer csak megérzed, hogy mikor csak puszta hízelgés, amit szívesen elhiszel, és mikor kellemetlen, de igaz segítség.

Aki egyszer szembe mer nézni emberi vonásaival, mer nagyot kacagni saját egojának próbálkozásain, az megtanulhatja olyannak látni a világot, amilyen.

Ekkor pedig előbb utóbb rájöhet arra, hogy ezeknek mindnek nincs jelentőségük, csupán annak, hogy Ő Isten egyedülálló, és utánozhatatlan teremtménye, aki tényleg azért jött ide a Földre, hogy csodákat éljen meg. Csodák márpedig vannak. Olyanok melyeket mi teremtünk, és olyanok, melyeket mások. És ha kellően bátrak leszünk, akkor egyszer talán összefogunk, és megalkotjuk a legnagyobb csodát, amiért Isten létrehozta egész Univerzumunkat.